Cleese és Booth a Python műsor felvétele után a hotelben maradt. A tulajdonos, Donald Sinclair nagyon modortalan volt, a kérdésre, hogy mikor érkezik a következő városba induló busz, odahajított egy menetrendet, Eric Iddle ottfelejtett bőröndjét pedig a kerti fal mögött helyezte el, attól tartva hogy esetleg bombát rejt (egy ketyegő ébresztőóra volt benne). Kritizálta az amerikai Terry Gilliam étkezési szokásait is, aki szerinte túlságosan is amerikai módon evett (előre felvagdosta a húst, majd a darabokat villával felcsipegette). Feltehetőleg ez utóbbi incidens adta az ötletet ahhoz, hogyan viselkedjen Basil a „Waldorf Saláta” című epizódban az amerikai vendéggel.
A sorozat létrejöttét megelőzően az angol tengerpart panziói és tulajdonosaik vonalasságukról és meg nem alkuvásukról voltak ismertek. Cleese a cégén keresztül több személyiségfejlesztő videokazettát is megjelentetett, amelyeken a céges szigor és a vendégbarát kiszolgálás között feszülő ellentétet parodizálta.
A Monthy Python több ízben forgatott filmet a riviérán de mivel több szállodában is megfordultak, nem lehetett tudni ki volt az eredeti Basil. Torquay-ban sokan találgattak melyik szálloda lehet, de a BBC a forgatások során ezt szigorúan titokban tartotta. Felmerült néhány hotel ahol a team a forgatások idején tartózkodott pl. a Links Hotel amely St.Marychurch-ben van, de a Gleneagles nem került szóba.
1979-ben a tulajdonos már Pat Phillips volt, amikor John Cleese visszatért abban a reményben hogy találkozik a régi tulajdonossal, de Mr Sinclair 1973-ban eladta a szállót és Floridába költözött.
A szálloda egészen 2015ig müködött, ahova sokan ellátogattak a népszerü sorozat kedvelõi közül. Amikor ideérkeztünk Torquay-ba 2012-ben mi is sokszor elmentünk és az idelátogató ismerõseinknek is megmutattuk. Sajnos idén tavasszal a szállodát lebontották, és ezzel egy legenda ért véget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése