Oscar Wilde a Babbacombe Cliff szerelmese

A 37 éves Oscar Wilde beleszeretett a Babbacombe Cliff-be ugyanolyan szenvedéllyel ahogy Lord Alfred ("Bosie") Douglas-be bár kevésbé végzetes következményekkel. 

Ez a mesés Viktoriánus kúria az erdõs lejtõn kapaszkodott a Babbacombe öböl fölött akkor még Torquay-n kívül. (Azóta Torquay-hoz csatolták az összes apró települést, így bővült ki a kikötőváros Babbacombe, Shiphay, Chelston, Plainmoor, Ellacombe, Hele, Barton, Cockington településekkel (a szerk.)

"Ez egy gyönyörű hely!" Irta Bosie-nak "Csak te hiányzol ide" 

Oscar Wilde felesége Constance külföldön volt, Bosie a következõ vonattal Devonba utazott.

" És ez az a hely ahol mindez történt" mondta Ian Theaker tulajdonos egy Telegraph interjúban 2000-ben majd mutatja az utat a hosszú keskeny folyosón Wilde hálószobája felé amely a legszebb szoba a házban, a legjobb kilátással a tengerre, a boltozatos türkiz préselt papír, William Morris féle mennyezetével. "Persze a Rosetti és a Burne-Jones festmények már nincsenek itt de egyértelműen érezhetõ Oscar Wilde jelenléte a szoba hangulatában". (Wilkes,2000)

            Csempe  (William Morris)

Wilde a felesége, Constance egy távoli rokonától   bérelte a házat, a gazdag és művészet pártoló Lady Mount Temple-től aki intim és bensőséges kapcsolatban volt John Ruskin-nal. Ismerte az összes Pre-Raphaelitát így az egész ház tükrözi Morris merész dekorációs megoldásait.

           A "Wonderland" nevű szoba, ahol oly sok időt töltött Wilde és Bosie

               Wilde és Bosie

Wilde azonnal felismerte a hely vonzerejét és miután 1892-ben Salome c. Színdarabját betiltották, a fiatal szinészeket Devonba csábította hogy csatlakozzanak hozzá. Hamarosan viszont csak és kizárólag Bosie volt a figyelme középpontjában. A később az azonos neméhez vonzódó s ezért méltatlanul meghurcolt költő és író mindössze négy hónapot töltött itt, de a legboldogabb és a legtermékenyebb időszakát élte ezen a helyen. 

A huszas években szállodává lett alakítva az épület. A Babbacombe Cliff egy 34 szobás háromcsillagos hotel volt 1999-ig, miután egy házaspár vásárolta meg az épületet 220.000 fontért.

Nos, aki ebben az atmoszférában szeretné a napjait tölteni annak manapság lehetősége van kibérelni az épületben néhány lakrészt. A mostani tulajdonos lakásokat alakított ki és bérbeadja azokat nagyjából havi 900 fontért. 

Róbert Gida könyvesboltja

Néhány mérföldre Torquay-tól, van egy mesebeli kis város, Dartmouth. A Gõzmozdony, mely átszeli Torquay-t és Paigntont is Kingswear-ben végleg megáll, majd onnan komppal a Dart folyón keresztül lehet megközelíteni Dartmouth-t. A mesebeli városka a folyó torkolatánál fekszik ami az angol csatornába folyik. Szines házak, két-háromszáz éves épületek tarkítják a dombokat. A kanyargós, macskaköves szük kis utcák tele vannak apró boltokkal, galériákkal, virágokkal és töménytelen emléktárggyal amit a lelkes turista hazavihet a szép nyaralás emlékére. A kikötõtõl nem messze egy ilyen kis utcasarkon volt még nemrégiben egy könyvesbolt, amit A.A Milne fia nyitott meg 1951-ben feleségével. 

Nemrég költöztek le Londonból a devoni Stoke Fleming városba és megnyitották a boltot. Az igazi Róbert Gida könyvesboltjának híre gyorsan terjedt és mindenkit odavonzott aki olvasta Micimackó történetét. Christopher Robin nem nagyon szeretett fürdeni ebben a népszerūségben. Akik azért mentek oda, hogy Róbert Gidáról beszélgessenek a tulajdonossal azoknak csalódniuk kellett. Sokszor le is tagadta, hogy köze lenne Milne fiához. Sokáig neheztelt apjára akirõl úgy érezte, hogy a még csecsemõként teljesen normális apa-fia kapcsolat, a könyv megirása után megváltozott. Apja már csak Róbert Gidaként kezelte fiát és ezzel a szereppel teljesen azonosította. 

Annak ellenére hogy nem volt szoros a kapcsolat apjával, néha hajlandó volt aláírni egy-egy könyvet annak fejében, hogy a Save the Children jótékonysági szervezetnek adakoznak. Sokszor viszont csak annyit mondott az alkalmazottnak akitõl az üzletbe zarándokló turisták megkérdezték, " itt van Christopher Robin? "Nem, nem vagyok itt mondja meg" emlékezett vissza az egykori munkatársa Andrea Saunders egy BBC interjúban.

1983-ig vezették a könyvesboltot, majd nyugdíjba vonultak. Christopher Robin 1996-ban halt meg. A könyvesboltot Rowland és Caroline Abram üzemeltette egészen 2011-ig amikor is a magas bérleti díjakat már nem fedezte a bolt forgalma. 

"Az egyik legbarátságosabb bolt volt amit valaha ismertem" mondta Richard Webb egy helyi újságíró aki dolgozott az üzletben ötven évvel ezelött. Ebben bizonyos vagyok, hiszen még máig is él az emléke.

A helyén  ma egy képgaléria van.

                      édesapjával

                           a könyvesboltban

                    A mesebeli városka a Dart folyónál