Nemcsak a húsz éveseké Torquay!

A város, ahol élek, tele van idős emberekkel. Szerte az országból jönnek ide az English Riviérára kipihenni magukat, évről évre. Nem is tudom, de nekem sokkal szimpatikusabbak mint a fiatalabb itt élők vagy turisták. Napról napra mosolyt csalnak az arcomra a szállodában is, ahol ugyancsak túlnyomó többségük már jócskán hetven fölött jár. A szobákba járva bekukkanthatok az életükbe is. Verses könyvek, regények, kis agyonnyúzott maci az ágyban az egy ágyas szobában. (ezeket mindíg gondosan elhelyezem az ágyon miután rendberaktam). Apró porcelán Szűz Mária szobrocska az éjjeliszekrényen, óriási ketyegő óra ugyanott. Kép az elhúnyt férjről, feleségről, vagy kis dobozkában ne adj'isten a hamvai, cukorkák, édességek millió számra, hisz ugyanúgy szeretik akár a gyerekek. Rendesek és rendetlenek  mintha a lányaim szobáját kellene rendbe szednem, de mindíg nagyon kedvesek, humorosak és sokszor érezni, hogy ott bent még sokkal de sokkal fiatalabbak mint ahogy azt a tükörbe látják.

Ők azok akik elsőnek mennek fürdeni márciusban a 12 fokos tengerbe...

Ők azok akik megállnak melletted egy kis autóval és bömböl benne a Beach boys...

Ők azok akik elmennek melletted ősz hajjal, nagymamásan és a vállukon egy cool tetkó virít...

Ma álltam a buszmegállóban a kikötőnél és két öreg barát futott össze, két nyolcvan körüli bácsi szerintem kb. 300 év után először. Legalábbis a hatalmas kiáltás aztán baráti hátbaveregetésből ez szűrődött le. Mindkettő a családjával (értsd, fia, lánya családja és unokák) volt, és olyan boldogan szorongatták egymás vállát, könyökét nevetve sírva, hogy az én szívemet is átjárta a melegség a látványtól. Néhány percig beszélgettek, aztán egyik jobbra másik balra távozott. Ki tudja, találkoznak e még ebben az életben...

Singer

Gyerekkoromban a konyha egyik sarkában volt egy nagyon szép kacskaringós fekete vasállványon álló varrógép. Pedállal lehetett hajtani, oldalán nagy kerék amelyen feszült az ékszíj, ez hajtotta a gépet. A varrógép maga nagyon kecses formájú volt, fényes fekete arany színü mintázattal. Az állvány közepén egy felirat volt arany színnel befújva: SINGER. Imádtam a gépet elfedő hengeres doboz tetején ülni miközben a mellettem gömbölyödő, doromboló fekete cicám simogattam. Olvastam vagy anyukám szórakoztattam főzés közben. Első próbálkozásaim is ezen a gépen történtek, babaruhák, kispárnahuzatok vagy zsebkendők születtek a tízéves kezem alatt. 

 Ez volt az első Singer amivel találkoztam. A következő már  praktikusabb, gyorsabb ámde küllemében sokkal szegényesebb volt mint az előző. Villany hajtotta és nem pedál, a fényes fekete lakk helyett műanyag borítás fedte. A párom egyik idős rokonától örököltem aki igazi női szabó volt Budapest belvárosában, és sok híres szinésznő járt hozzá . Ezen a gépen sok kreativ dolog készült a gyerekeimnek. Amikor Torquay-ba költöztünk, sajnos Magyarországon maradt a varrógép, tekintve hogy jelentős súlya volt. Aztán az  egyik itteni rendezvényen rácsodálkoztam az egyik plakátra, amelyen a Torquay-ban élt híres emberek voltak, többek között Singer is.  

Kalandos életét akár meg is filmesíthetné valaki, csodálom,hogy eddig nem jutott senkinek az eszébe.

Az 1811-ben született Isaac Meritt Singer elsősorban a színészetet kedvelte, de feltalálónak is nagyszerű volt.  A Wikipédián természetesen részletesen le van írva és nem másolnám be ide, de tény és való, hogy kalandos élete volt Singernek, és egy nagyszerű találmánnyal lendítette előre az ipari forradalmat, a háztartási varrógéppel.  

Bigámia miatt kőrözték és 24 kis Singert adott a világnak különböző feleségektől és szeretőktől.  

Utolsó éveiben 1871-ben Angliába, ide Devon megyébe költözött és felépíttette  az Oldway Manson rezidenciát.Néhány napja a párom fényképezte le ezt a gyönyörű épületet. Singer 1875-ben halt meg, sírja  itt van Torquay-ban.