Agatha Christie gőrkorizik...

 Ki ne hallott volna Agatha Christie-ről? Még ha nem is szeretted a krimiket, de első próbálkozásaidnál a "felnőtt" könyvek világában biztosan akadt  egy a szüleid könyvespolcán. De ha nem olvastad, akkor néhány megfilmesített regényét biztosan láttad. Poirot Herkule vagy Miss Marple olyan ismert figurák mint Superman vagy James Bond. A Guiness szerint Ő a világ legtöbb eladott könyvét elérő író, Shakespeare mellett. Állítólag ennél nagyobb példányszámot csak a Biblia eladásával produkáltak. 

 Meglepődtem amikor kiderült Agatha Christie szülővárosa Torquay. 1890. szeptember 15-én született a krimi koronázatlan királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven. A Miller házaspár harmadik gyermeke volt. A család anyagi helyzetének romlása valamint édesapja betegsége miatt néhány év múlva elköltöztek Dél-Franciaországba, majd négy év múlva visszatértek Torquay-i otthonukba.

Aztán az első világháború idején ápolónő volt a helyi kórházban. Miután a vizsgáit letette egy gyógyszerlaboratóriumban dolgozott így könnyű kitalálni, hogy miért mérgezéssel követik el a bűncselekményt az első regényében. A zseniális belga nyugalmazott nyomozó Herkule Poirot,aki a háború miatt menekült Angliába, oldja meg végül a rejtélyt,

Agatha Christie 1976-ban 86 évesen halt meg Berkshire-i otthonában Wallingfordban, de Torquay város nem feledkezett meg híres szülöttéről. Minden év szeptember 14-21 között óriási fesztivált rendeznek. A rajongók tömegei jönnek ilyenkor és vesznek részt a különféle programokon. Aki ilyenkor nincs itt, az nem is igazi Agatha Christie fan. Századelői hangulat uralkodik mindenhol, korabeli ruhákba öltözött emberek lepik el a kikötőt és környékét. A Poirot Herkule-t alakító színész is fel-feltűnik körülötte tollas fejdíszes hölgykoszorú. Az idelátogató rajongók is így vannak öltözve és ez igazán jó hangulatot teremt mindenhol. Az egy hétig tartó fesztivál hosszú évek óta a legnagyobb rendezvény itt Torquay-ban.

Nekünk is volt szerencsénk Poirot-val találkozni és megízlelni a huszas évek hangulatát a fesztiválon.

Az egyik FB oldalon ahol régi képeket tesznek fel Torquay-ról, találtam egy képet Agatha Christie-ről amint épp gőrkorizni indul a haverjaival a Princess Pier-en 1910-ben. Nagyon cool....

Egészen meghatódtam, hogy ugyanezeken a "deszkákon" néhány napja én is végig gurultam a kétkerekűmmel.

A sátán kutyája Devonban született

A mai napig nem gondoltam volna, hogy Sir Arthur Conan Doyle a devoni lápvidékbe, a mostani Dartmoor-i nemzeti park zöld dombokkal sziklákkal és vadon élõ lovakkal teli vidékébe álmodja bele a Sátán kutyáját (The Hound of the Baskervilles).  Az egyik legizgalmasabb krimi ahol Sherlock Holmes detektív az õ Dr.Watsonjával nyomoz egy kísérteties tájon ahol egy ördögi és természetfeletti  teremtmény szedi az áldozatait. Dartmoor valóban lápvidék, de mára egy fantasztikus nemzeti parkká szelidült.

Sir Arthur Conan Doyle harmadik regénye volt ez ahol Sherlock Holmes figurája újra megjelent. 

Elõször a Strand Magazin közölte a folyatásos regényt 1901 és 1902 között.  A "Final problem" c. nyolc évvel azelõtti regényében  megölte Sherlock Holmes detektívet, de Doyle-t lenyügözte a kisértetjárta vidék a magányos kastélyok, gyilkos mocsarak és elhagyott ónbányák között, és a detektívet ebbõl a remek miliõbõl nem hagyhatta ki, ezért újra élesztette a karaktert.

Röviden a történet:

Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

     Sherlock Holmes ( Sidney Paget)

                                         Baskerville Hall, korábban Clyro Court. 

             Ez a ház adta Arthur Conan Doyle-nak az  inspirációt a történet megírásához

Források: moly.hu, The hound of the Baskervilles Wikipedia,

Oscar Wilde a Babbacombe Cliff szerelmese

A 37 éves Oscar Wilde beleszeretett a Babbacombe Cliff-be ugyanolyan szenvedéllyel ahogy Lord Alfred ("Bosie") Douglas-be bár kevésbé végzetes következményekkel. 

Ez a mesés Viktoriánus kúria az erdõs lejtõn kapaszkodott a Babbacombe öböl fölött akkor még Torquay-n kívül. (Azóta Torquay-hoz csatolták az összes apró települést, így bővült ki a kikötőváros Babbacombe, Shiphay, Chelston, Plainmoor, Ellacombe, Hele, Barton, Cockington településekkel (a szerk.)

"Ez egy gyönyörű hely!" Irta Bosie-nak "Csak te hiányzol ide" 

Oscar Wilde felesége Constance külföldön volt, Bosie a következõ vonattal Devonba utazott.

" És ez az a hely ahol mindez történt" mondta Ian Theaker tulajdonos egy Telegraph interjúban 2000-ben majd mutatja az utat a hosszú keskeny folyosón Wilde hálószobája felé amely a legszebb szoba a házban, a legjobb kilátással a tengerre, a boltozatos türkiz préselt papír, William Morris féle mennyezetével. "Persze a Rosetti és a Burne-Jones festmények már nincsenek itt de egyértelműen érezhetõ Oscar Wilde jelenléte a szoba hangulatában". (Wilkes,2000)

            Csempe  (William Morris)

Wilde a felesége, Constance egy távoli rokonától   bérelte a házat, a gazdag és művészet pártoló Lady Mount Temple-től aki intim és bensőséges kapcsolatban volt John Ruskin-nal. Ismerte az összes Pre-Raphaelitát így az egész ház tükrözi Morris merész dekorációs megoldásait.

           A "Wonderland" nevű szoba, ahol oly sok időt töltött Wilde és Bosie

               Wilde és Bosie

Wilde azonnal felismerte a hely vonzerejét és miután 1892-ben Salome c. Színdarabját betiltották, a fiatal szinészeket Devonba csábította hogy csatlakozzanak hozzá. Hamarosan viszont csak és kizárólag Bosie volt a figyelme középpontjában. A később az azonos neméhez vonzódó s ezért méltatlanul meghurcolt költő és író mindössze négy hónapot töltött itt, de a legboldogabb és a legtermékenyebb időszakát élte ezen a helyen. 

A huszas években szállodává lett alakítva az épület. A Babbacombe Cliff egy 34 szobás háromcsillagos hotel volt 1999-ig, miután egy házaspár vásárolta meg az épületet 220.000 fontért.

Nos, aki ebben az atmoszférában szeretné a napjait tölteni annak manapság lehetősége van kibérelni az épületben néhány lakrészt. A mostani tulajdonos lakásokat alakított ki és bérbeadja azokat nagyjából havi 900 fontért. 

Róbert Gida könyvesboltja

Néhány mérföldre Torquay-tól, van egy mesebeli kis város, Dartmouth. A Gõzmozdony, mely átszeli Torquay-t és Paigntont is Kingswear-ben végleg megáll, majd onnan komppal a Dart folyón keresztül lehet megközelíteni Dartmouth-t. A mesebeli városka a folyó torkolatánál fekszik ami az angol csatornába folyik. Szines házak, két-háromszáz éves épületek tarkítják a dombokat. A kanyargós, macskaköves szük kis utcák tele vannak apró boltokkal, galériákkal, virágokkal és töménytelen emléktárggyal amit a lelkes turista hazavihet a szép nyaralás emlékére. A kikötõtõl nem messze egy ilyen kis utcasarkon volt még nemrégiben egy könyvesbolt, amit A.A Milne fia nyitott meg 1951-ben feleségével. 

Nemrég költöztek le Londonból a devoni Stoke Fleming városba és megnyitották a boltot. Az igazi Róbert Gida könyvesboltjának híre gyorsan terjedt és mindenkit odavonzott aki olvasta Micimackó történetét. Christopher Robin nem nagyon szeretett fürdeni ebben a népszerūségben. Akik azért mentek oda, hogy Róbert Gidáról beszélgessenek a tulajdonossal azoknak csalódniuk kellett. Sokszor le is tagadta, hogy köze lenne Milne fiához. Sokáig neheztelt apjára akirõl úgy érezte, hogy a még csecsemõként teljesen normális apa-fia kapcsolat, a könyv megirása után megváltozott. Apja már csak Róbert Gidaként kezelte fiát és ezzel a szereppel teljesen azonosította. 

Annak ellenére hogy nem volt szoros a kapcsolat apjával, néha hajlandó volt aláírni egy-egy könyvet annak fejében, hogy a Save the Children jótékonysági szervezetnek adakoznak. Sokszor viszont csak annyit mondott az alkalmazottnak akitõl az üzletbe zarándokló turisták megkérdezték, " itt van Christopher Robin? "Nem, nem vagyok itt mondja meg" emlékezett vissza az egykori munkatársa Andrea Saunders egy BBC interjúban.

1983-ig vezették a könyvesboltot, majd nyugdíjba vonultak. Christopher Robin 1996-ban halt meg. A könyvesboltot Rowland és Caroline Abram üzemeltette egészen 2011-ig amikor is a magas bérleti díjakat már nem fedezte a bolt forgalma. 

"Az egyik legbarátságosabb bolt volt amit valaha ismertem" mondta Richard Webb egy helyi újságíró aki dolgozott az üzletben ötven évvel ezelött. Ebben bizonyos vagyok, hiszen még máig is él az emléke.

A helyén  ma egy képgaléria van.

                      édesapjával

                           a könyvesboltban

                    A mesebeli városka a Dart folyónál

Vaczak szálló avagy a Hotel Gleenagles

A Gleneagles Hotel inspirálta a Waczak szálló (Fawlty Towers) c. Sorozat megírására a Monthy Python társaságot. John Cleese töltött itt néhány napot a Monthy Python csapatával itt a festõi Torquay-ban az Angol Riviérán 1972-ben. Mr. Donald Sinclair a szálloda akkori tulajdonosa méltán adott okot, hogy a sorozatban szereplõ Basil jellemét tükrözze. Manuel lehetett az a spanyol pincér aki csupán egy szezon erejéig dolgozott.

Cleese és Booth a Python műsor felvétele után a hotelben maradt. A tulajdonos, Donald Sinclair nagyon modortalan volt, a kérdésre, hogy mikor érkezik a következő városba induló busz, odahajított egy menetrendet, Eric Iddle ottfelejtett bőröndjét pedig a kerti fal mögött helyezte el, attól tartva hogy esetleg bombát rejt (egy ketyegő ébresztőóra volt benne). Kritizálta az amerikai Terry Gilliam étkezési szokásait is, aki szerinte túlságosan is amerikai módon evett (előre felvagdosta a húst, majd a darabokat villával felcsipegette). Feltehetőleg ez utóbbi incidens adta az ötletet ahhoz, hogyan viselkedjen Basil a „Waldorf Saláta” című epizódban az amerikai vendéggel.

A sorozat létrejöttét megelőzően az angol tengerpart panziói és tulajdonosaik vonalasságukról és meg nem alkuvásukról voltak ismertek. Cleese a cégén keresztül több személyiségfejlesztő videokazettát is megjelentetett, amelyeken a céges szigor és a vendégbarát kiszolgálás között feszülő ellentétet parodizálta.

A Monthy Python több ízben  forgatott filmet a riviérán de mivel több szállodában is megfordultak, nem lehetett tudni ki volt az eredeti Basil. Torquay-ban sokan találgattak melyik szálloda lehet, de a BBC a forgatások során ezt szigorúan titokban tartotta. Felmerült néhány hotel ahol a team a forgatások idején tartózkodott pl. a Links Hotel amely St.Marychurch-ben van, de a Gleneagles nem került szóba.

1979-ben a tulajdonos már Pat Phillips volt, amikor John Cleese visszatért abban a reményben hogy találkozik a régi tulajdonossal, de Mr Sinclair 1973-ban eladta a szállót és Floridába költözött.

A szálloda egészen 2015ig müködött, ahova sokan ellátogattak a népszerü sorozat kedvelõi közül. Amikor ideérkeztünk Torquay-ba 2012-ben mi is sokszor elmentünk és az idelátogató ismerõseinknek is megmutattuk. Sajnos idén tavasszal a szállodát lebontották, és ezzel egy legenda ért véget...

A Romanovok is beleszerettek az angol riviérába...

Az 19. században egyre népszerűbb lett az angol riviéra az európai előkelő nemesi körökben. Divat lett itt tölteni a nyarakat vagy a betegségek utáni néhány hónapos pihenést is gyakran ajánlották az orvosok a gazdagabb családoknak, tekintve a kellemes klímát és a sós tengeri levegőt. Az uralkodó orosz elit is így tett, a Romanov nemesi család is építtetett magának egy kellemes kis "nyaralót " a Villa Syracusa-t mely a mai  Headland Hotel.

Ott tartózkodásuk során rendszeresen az Orosz Cári családot látták vendégül, hatalmas bálokat adtak. 1864-ben Prince of Wales meglátogatta Mária Orosz nagyhercegnőt míg az a Villa Syracusa-ban tartózkodott vendégeivel  Gróf Gregoire Stroganoffal és Alexandra Tolszoj hercegnővel  aki a híres író  Leo Tolszoj felesége volt. A  hercegnek annyira megtetszett a környék, hogy mintegy háromszáz méterre a Villa Syracuse-tól építtetett a szeretőjének is egy házat, mely a ma is ismert Sun Dial Lodge.

1850 július 31-én a Torquay Express vonattal megérkezett Peter Oldenburg herceg és hercegné öt gyermekük kíséretében. Peter Oldenburg herceg unokatestvére volt II.Alexander orosz cárnak aki tudvalevőleg nagy emberbarát volt és rengeteg kórházat patronált Oroszországban. Mint ilyen, Ő is meghívást kapott, majd  Ő tette le a  Torbay Ambulancia (Union str.)alapkövét, mely a mostani Torbay Hospital megépülését követően átalakítottak, jelenleg társasházként működik.

Ősz

Ilyenkor ősszel az ember folyton romantikus hangulatban van, legalábbis én. Főleg ha a nap süt és nem zuhog az eső mint az elmúlt két napban. Azt mondják, hogy a tavasz szép, pedig tavasszal még minden fa kopasz és csak épp hogy ébredezik a természet.  

 Ősszel a világ csodálatos színekbe öltözik. Legyen az város, vagy egy kis falu, sárgától a meleg vörösön keresztül a barnáig mindent megtalálunk.És a virágok is pompáznak ezerféle  Az ég pedig olyan színkavalkádban fürdik hajnalonként, ami az esti naplementéket is felülmúlja. Varázslatos. Az ilyen reggeleken, mint ma, még dolgozni menni sem kényelmetlen. Elég két nap eső, hogy boldog legyek egy kis napfénytől. Bár tegnap off napom volt, és függetlenül a sátor méretű esernyőmtől Aisa sulijából hazafelé bőrig áztam, de aztán bevackoltam magam egy tálca kajával a kanapéra, bekapcsoltam a kandallót és egymás után elfogyasztottam két romantikus filmet. Amin sírni is lehet, igen...

Ma reggel viszont, miután  lesétáltam a megszokott útvonalunkon a suli felé, nem győztem az eget bámulni és el sem hiszem, hogy ilyen csodálatos helyre kerültem, ahol egyszerre látni a tengert és a felette játszó hajnali felhőket, melyeken a nap hol sárgán, hol vörösen süt át.